-
1 ἀλλότριος
ἀλλότριος ( ἄλλος), 1) fremd, a) aus einem andern Lande, Od. 18, 219, dah. feindselig, Il. 5, 214 Od. 16, 102. – b) anderen gehörig, dem οἰκεῖος entgegengesetzt, Plat. Euth. 4 b u. sonst; vgl. Her. 3. 119; Soph. Ant. 1244; schon oft bei Hom., βίοτος, οἶκος, βόες, νηῠς; Iliad. 20, 298 ἕνεκ' ἀλλοτρίων ἀχέων; οἵ τ' ἐπὶ γαίης ἀλλοτρίης βῶσιν Od. 14, 86; ἀλλοτρίων χαρίσασϑαι, von fremdem Gute freigebig sein, Od. 17, 452; ἀλλοτρίοις γναϑμοῖς γελᾶν, mit verzerrtem, gleichsam fremdem Gesichte lachen, oder lachen, ohne daß man zum Lachen gestimmt ist, Od. 20, 347; – τινί, Jemandem fremd sein, Isocr– 2) fremdartig, ὄμμα Plat. Phaed. 99 b, das Gefühl, welches auch im Finstern etwas wahrnimmt; unpassend, nicht zur Sache gehörig. ἀλλότρια λέγειν Phil. 29 a; nicht übereinstimmend, τινός, womit, οὐδὲν ἀλλότριον ποιῶν οὔτε τῆς ἑαυτοῠ πατρίδος οὔτε τοῦ τρόπου Dem. 18, 182 im Psephisma; τὸν σκοτίης Κύπριδος ἀλλ. Add. 8 (VII, 51); Sp. – Adv. ἀλλοτρίως διακεῖσϑαι πρὸς ἀλλήλους, feindselig gegen einander gesinnt sein, Lys. 33, 1; Isocr.; τινί D. Sic. 13, 113.
-
2 ἀλλότριος
A of or belonging to another, βίοτος, νηῦς, ἄχεα, Od.1.160, 9.535, Il.20.298; γυνή another man's wife, A.Ag. 448 (lyr.); ἀλλοτρίων χαρίσασθαι to be bountiful of what is another's, Od.17.452; γναθμοῖσι γελοίων ἀλλοτρίοισιν with faces unlike their own, of a forced, unnatural laugh, ib.20.347; ἀ. ὄμμασιν εἷρπον by the help of another's eyes, S.OC 146(lyr.); οὐκ ἀ. ἄτην not inflicted by other hands, Id.Ant. 1259; but ἀ. φόνος murder of a stranger (cf. 11.1), Pl.Euthphr.4b: prov., ἀ. ἀμᾶν θέρος reap where one has not sown, Ar.Eq. 392, cf. Hes.Th. 599; ἀλλοτριωτάτοις τοῖς σώμασιν χρῆσθαι deal with one's body as if it belonged to another, Th.1.70; τὰ ἀλλότρια, [var] contr. τἀλλότρια, what belongs to others, not one's own, τἀ. ἀποστερεῖν, δειπνεῖν, X.Ages.4.1, Theopomp. Com.34.II opp. οἰκεῖος, foreign, strange,1 of persons,ἀ. φώς
stranger,Od.
18.219, cf. Ar.Ra. 481; almost = enemy, Il.5.214, Od.16.102; οὐδέ τις ἀλλοτρίων no stranger, Hdt.3.155;εἴτε ἀ. εἴτε οἰκεῖος ὁ τεθνεώς Pl.Euthphr.4b
;ἀ. τῆς πόλεως Lys.28.6
;οὐδείς ἐστί μοι ἀ., ἂν ᾖ χρηστός Men.602
; ἀλλοτριώτερος τῶνπαίδων less near than thy children, Hdt.3.119; ἀλλοτριώτερος, opp. οἰκειότερος, Arist.EN 1162a3: c. dat.,ἀλλότριοι ὑμῖν ὄντες Isoc. 14.51
.b hostile, unfavourably disposed, c. gen.,ἀ. Ῥωμαίων Plb.28.4.4
;- ώτατος μοναρχίας D.S.16.65
;ἀλλότρια φρονῶν τοῦ βασιλέως Plb.36.15.7
, cf. OGI90.19 ([place name] Rosetta).2 of things, alien, strange, ([comp] Comp.), etc.; εἴ τι πρότερον γέγονεν ἀ. estrangement, Decr. ap. D.18.185;ἡ ἀ.
alien country, enemy's country,Lys.
2.6, Isoc.10.50, cf. Hdt.8.73: c. gen., alien from,ἐπιτηδεύματα δημοκρατίας ἀ. Lys.31.34
; οὐδὲν ἀ. ποιῶν τοῦ τρόπου Decr. ap. D.18.182.b Medic., abnormal, Sor.2.5, Gal.14.780; ἀ. σάρκες superfluous fat, Pl.R. 556d.c foreign to the purpose, : [comp] Comp., Id.EN 1159b24: [comp] Sup., Id.Cat. 15b29, cf. Polystr.p.17 W.d Astrol., = ἀπόστροφος, POxy. 464.16.III Adv. ἀλλοτρίως, διακεῖσθαι πρὸς ἀλλήλας to be unfavourably disposed towards.., Lys.33.1, cf.Isoc.12.159; ἄ. ἔχειν πρός .. Id.5.80: [comp] Comp.- ιώτερον
less favourably,D.
18.9.2 strangely, marvellously, Epigr.Gr.989.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀλλότριος
-
3 ἐπί-σχεσις
ἐπί-σχεσις, ἡ, das Anhalten, Zurückhalten, γενέσεως Plat. Legg. V, 749 d; Hippocr.; πνευμάτων, des Athems, Arist. probl. 33, 5; die Verzögerung, Thuc. 2, 18; das Hinderniß, Plut.; φωνῆς, das Stocken der Stimme, Demetr. 38. – Hom. Od. 17, 450 οὔτις ἐπίσχεσις οὐδ' ἐλεητὺς ἀλλοτρίων χαρίσασϑαι, man enthält sich nicht, Schol. φειδώ.
-
4 αλλοτριος
31) чужой(οἶκος Hom.; γυνή Aesch.)
ἀλλοτρίων χαρίσασθαι Hom. — быть благотворителем на чужой счет;γναθμοῖσι γελᾶν ἀλλοτρίοισι Hom. — смеяться (как бы) чужими челюстями, т.е. натянутым смехом;τοῖς σώμασι ἀλλοτριωτάτοις ὑπὲρ τῆς πόλεως χρῆσθαι Thuc. — совершенно не щадить своих жизней (в борьбе) за свой город2) посторонний, чужестранный, иноземный(γαῖα Hom.)
3) чуждый, неподходящий, неподобающий, тж. несоответствующий(τινος Lys., Dem.)
ἀλλοτρία τροφή Plat. — неподходящее воспитание4) вражеский, враждебный(φώς Hom.)
5) причиняемый другими(ἄτη Soph.)
-
5 επισχεσις
- εως ἥ1) задерживание, задержка, прекращение(γενέσεως Plat.; πνεύματος Arst.; πολέμου Plut.)
2) остановка, пребывание(ἐν τῇ Οἰνόῃ Thuc.)
3) сдержанность или воздержание(τῶν ἀδικημάτων Plut.)
οὔτις ἐ. ἀλλοτρίων χαρίσασθαι погов. Hom. — чужое добро раздается щедро -
6 ἐπίσχεσις
ἐπί-σχεσις, ἡ, das Anhalten, Zurückhalten; πνευμάτων, des Atems; die Verzögerung; das Hindernis; φωνῆς, das Stocken der Stimme; οὔτις ἐπίσχεσις οὐδ' ἐλεητὺς ἀλλοτρίων χαρίσασϑαι, man enthält sich nicht -
7 χαρίζομαι
χαρίζομαι, fut. - ίσομαι, att. - ιοῦμαι, auch Her. 1, 90, – 1) Einem etwas Angenehmes, Erfreuliches erweisen, Einem Gunst u. Wohlwollen beweisen, sich ihm gefällig beweisen, Einem zu Willen sein, ihm willfahren, τινί; ἄνδρεσσι χαρίζεαι ὑβριστῇσιν Il. 13, 633; μή τέ τί μοι ψεύδεσσι χαρίζεο, erweise dich mir nicht durch Lügen willfährig, mache dich mir nicht durch Lügen angenehm, rede mir nicht zu Gefallen die Unwahrheit, Od. 14, 387; οὔ νύ τ' Ὀδυσσεὺς χαρίζετο ἱερὰ ῥέζων 1, 61, d. i. opferte er nicht reichliche Opfer nach deinem Wunsche, so daß du eine Freude daran hattest? Vgl. Xen. Mem. 4, 3,16, wo es nachher durch ἀρέσκεσϑαι erklärt wird; νῠν οἱ τάδ' ἔδωκε χαριζόμενος φιλότητι Αἴολος Od. 10, 43; Hes. Th. 580; Her. oft; ἔρωτι Pind. frg. 236; auch absolut, ἐμβλέπ ουσα χαρίζοιο ἂν καὶ ὅ τι ἂν λέγουσα εὐφραίνοις Xen. Mem. 3, 11, 10; ἐμοί τε χαρίζου ἀποκρινόμενος Plat. Rep. I, 338 a; Ἔρωτι Conv. 188 c; τοῖς ἐρωμένοις Phaedr. 231 c; Καλλίᾳ χαριζόμενος παρέμεινα, dem Kallias zu Gefallen, Prot. 362; χαριεῖσϑον ἐμοὶ καὶ τούτοις πᾶσι Euthyd. 275 a; οὐ χαριεῖσϑε τούτοις Thuc. 3, 40; δέομαι μὲν χαρίσασϑαι, δέομαι δ' ἀντία φάσϑαι Aesch. Pers. 686; ϑυμῷ ματαίῳ μὴ χαρίζεσϑαι κενά Soph. El. 323; δειλίᾳ γλώσσῃ χαρίζῃ Eur. Or. 1514; u. so bei den Attikern oft = sich einer Neigung, Leidenschaft hingeben, ϑυμῷ, ὀργῇ, sich dem Zorn hingeben, überlassen, ἡδοναῖς, Plat. Legg. V, 727 c; γαστρί, σώματος ἡδονῇ, sich dem Bauche, der Völlerei, der Sinnenlust hingeben, Xen. Cyr. 4, 2,39. 3, 2; τῇ ἐπιϑυμίᾳ Plat. Rep. VIII, 561 c; ϑυμῷ Pol. 16, 1,2; χαρίζεσϑαι ἀνδρί, vom Weibe gesagt, einem Manne zu Willen sein, sich seiner Liebe hingeben, Ar. Equ. 515, vgl. Eccl. 629. – 2) c. acc. der Sache, willig darbringen, gern und freudig geben, schenken; δῶρα Od. 24, 283; ἄποινα Il. 6, 49. 10, 380. 11, 134; τινί τι, Ar. Equ. 54 Ach. 412 Th. 756 u. öfter. – Eben so mit dem gen., willig, gern von einer Sache geben, mittheilen; ἀλλοτρίων, von fremdem Gute verschenken, von Anderer Vermögen freigebig sein, Od. 17, 452; mehrmals in der Od. ταμίη χαριζομένη παρεόντων, die gern von den vorhandenen Vorräthen mittheilt, hergiebt, 1, 140 u. sonst, über προικὸς χαρίζεσϑαι Od. 1, 3, 15 s. προίξ; – τινί, freigebig gegen Einen sein, Xen. Cyr. 2, 4,9. 8, 6,23; τί τινι, Pol. 16, 24, 9 u. a. Sp. – 3) pass., bes. im perf., angenehm, wohlgefällig sein, lieb und werth, erwünscht sein; οὐ γάρ πω πάντεσσι χαριζόμενος τάδ' ἀείδει Od. 8, 538, d. i. es ist nicht Allen angenehm, daß er dies singt; so bes. κεχαρισμένος; ἐμῷ κεχαρισμένε ϑυμῷ Hom.; vgl. Hes. Th. 685; δῶρα ϑεοῖς κεχαρισμένα, den Göttern angenehme, willkommene Gaben, Il. 20, 298, vgl. Od. 16, 148. 19, 397; κεχαρισμένα ϑεῖναί τινι, Einem Angenehmes erzeigen, Il. 24, 661; eben so mit εἰδέ ναι, Od. 8, 584; κεχαρισμένος ἔλϑοι, erwünscht, willkommen, 2, 54; κεχάριστο ϑυμῷ, sie war ihrem Herzen lieb, 6, 23; τοῖσι Εὐβοέεσσι ἐκεχάριστο, es war den Euböern zu Gefallen geschehen, Her. 8, 5; οὐ βρομίῳ κεχαρισμένα ϑύρσῳ Eur. Herc. fur. 890; εἴ τι κεχαρισμένον χοιρίδιον οἶσϑα παρ' ἐμοῦ γε κατεδηδοκώς Ar. Pax 383; u. in Prosa: ταῦτα οὖν μνήμῃ κεχαρίσϑω Plat. Phaedr. 250 c; πᾶσι κεχαρισμένος ἔσει Soph. 218 a; ἐάν τι αὐτοῖς ἡδὺ μὲν ᾖ καὶ κεχαρισμένον Gorg. 502 b; ἐὰν κεχαρισμένα τις ἐπίστηται τοῖς ϑεοῖς λέγειν τε καὶ πράττειν Euthyphr. 14 b; λόγον εἰπεῖν κεχαρισμένον Dem. 14, 1; Folgde, wie Pol. 22, 2,6.
-
8 χαρίζω
Aχαριῶ Phld.Rh.1.381
S., Gloss.: [tense] aor. imper.χάρισον PMag.Lond.122.17
:—usu. [voice] Med. [full] χαρίζομαι, [tense] fut.- ιοῦμαι Th.3.40
, 8.65; χαριῇ (v.l. -εῖ ) also in Hdt.1.90; Cret.χαριξίομαι GDI5176.16
(found at Teos); also χαρίξομαι ib.5178.17 (ibid.); χαρίηνται is a false [dialect] Aeol. form in Milet.3 No.152.56; laterχαρίσομαι Ep.Rom. 8.32
, Luc.DDeor.22.4: [tense] aor.ἐχαρισάμην Hdt.1.91
, etc.; opt.χαρίσαιτο Il.6.49
; [dialect] Aeol. imper.χάρισσαι Sapph.Supp.16.4
; Cret. inf.χαρίξασθαι GDI5163b8
([place name] Mylasa):—[voice] Pass. forms, [tense] fut. χαρισθήσομαι in pass. sense, Ep.Philem.22: [tense] aor. ἐχαρίσθην in pass. sense, Act.Ap. 3.14, 1 Ep.Cor.2.12: [tense] pf. κεχάρισμαι in act. sense, ,- ισται Id.Eq.54
; also in pass. sense, imper. : [tense] plpf.ἐκεχάριστο Hdt.8.5
, [dialect] Ep.κεχάριστο Od.6.23
:— say or do something agreeable to a person, show him favour or kindness, oblige, gratify, c. dat. pers., freq. in part.,χαριζομένη πόσεϊ ᾧ Il.5.71
, cf. 11.23, 15.449, Od.8.538,13.265; once in Hes.,ποίησε.. χαριζόμενος Διί Th. 580
;πᾶσι χαριζοίμην ἄν Hdt.6.130
, cf. Th.3.40;τοῖς θεοῖς X.Mem.4.3.16
; Καλλίᾳ χαριζόμενος to oblige, humour him, Pl.Prt. 362a, cf. Men. 75b, Ar.Eq. 1368; of a judge, give a partial verdict,χ. οἷς ἂν δοκῇ αὐτῷ Pl.Ap. 35c
; alsoχ. τῷ ἵππῳ X. Eq.10.12
: abs., make oneself agreeable, comply, opp. ἀντία φάσθαι, once in A., Pers. 700 (lyr.);οἱ ὑπὲρ καιρὸν χαριζόμενοι And.4.7
: c. acc. cogn.,χάριτας χ. E.Fr.360.1
, Isoc.1.31, D.18.239;χ. τι καὶ αὐτός Th.3.42
; with part. added,χαρίζετο ἱερὰ ῥέζων Od. 1.61
, cf. Hdt.1.90, Ar.Ec. 1045, Pl.R. 338a, 426c, etc.: more freq. c. dat. modi, μήτε τί μοι ψεύδεσσι χαρίζεο do not court favour by lies, Od.14.387;χαριζόμενος φιλότητι 10.43
, etc.;λόγῳ θωπεῦσαι καὶ ἔργῳ χ. Pl.Tht. 173a
codd.; opp. τὰ βέλτιστα λέγειν, D.9.2, cf. Plu.2.66a.2 gratify or indulge a humour or passion, once in S., , cf. Antipho 4.3.2, X.An. 7.1.25;ὀργῇ E.Fr.31
; (troch.); ;τῇ ἐπιθυμίᾳ Pl.R. 561c
:τῷ σώματι X.Mem.1.2.23
; τῇ γαστρί ib.2.1.2, Cyr.4.2.39; τῇ ἡδονῇ ib.4.3.2.3 in erotic sense, grant favours to a man, Ar.Ec. 629 (anap.), Pl.Smp. 182a, Phdr. 231c, 256a, X.Mem.3.11.12, etc.: hence of Comedy,ὀλίγοις χαρίσασθαι Ar.Eq. 517
(anap.): c. acc. cogn.,χ. θήλειαν ἀπόλαυσιν Luc.Am. 27
.II c. acc. rei, give graciously or cheerfully,δῶρα Od.24.283
;ἄποινα Il.6.49
, 10.380;χαρίζεσθαί τινί τι Hdt.1.91
, Ar.Ach. 437, Eq.54, X.Cyr.1.4.9, etc.;πωλεῖν καὶ χ. καὶ τέκνοις μεταδιδόναι PGrenf.1.60.45
(vi A. D.); so c. acc. pers.,χαρίζομαί σε τοῖς ὄχλοις PFlor.61.61
(i A.D.): with a strong oxymoron,ξείνια δυσμενέσιν λυγρὰ χ. Archil.7
: c. inf. with Art.,χ. τὸ ποθεῖν Plu.2.609a
; ; without the Art., πολλοῖς ἐχαρίσατο βλέπειν (v.l. τὸ β.) Ev.Luc.7.21; χάρισαι [αὐτοῖς] μένειν allow them to remain, Luc.Am.19, cf. AP5.236 (Agath.); so ἆρ' ἄν τί μοι χαρίσαιο τοιόνδε—μή μου καταγελᾶν; Pl.Hp.Mi. 364c.b χ. τὴν δέησιν grant the request, Luc.Bis Acc.14.c [voice] Pass., c. acc., to be favoured with,ἀνάγκᾳ πνεῦμα χαριζόμενος Epigr.Gr.204.18
([place name] Cnidus).2 c. gen. partit., give freely of a thing,ἀλλοτρίων χ. Od.17.452
; ταμίη.. χαριζομένη παρεόντων giving freely of such things as were ready, 1.140, etc.;παντοίων ἀγαθῶν γαστρὶ χαριζόμενοι Thgn.1000
;γλώσσης μαφιδίοιο χ. παρεοῦσι Theoc.25.188
; προικὸς χαρίζεσθαι, of his bounty, Od.13.15.3 c. acc. pers., give up as a favour, τῇ μητρὶ χ. Ὀκτάβιον, by dropping a law aimed at him, Plu.CG4; but also, by unjust condemnation, Act.Ap.25.11,16; also τῷ θεῷ με ἐχαρίσω, of a dedication ceremony, PBremen49.14 (ii A. D.).III [voice] Pass., esp. in [tense] pf. and [tense] plpf., κεχάριστο θυμῷ was dear to her heart, Od.6.23; τοῖσι Εὐβοεῦσι ἐκεχάριστο the pleasure of the Euboeans was done, Hdt.8.5; ταῦτα μὲν οὖν μνήμῃ κεχαρίσθω let a tribute be paid.. Pl.Phdr. 250c; cf.χάρις A.
V.2 mostly part. [tense] pf. κεχαρισμένος, η, ον, as Adj., acceptable, welcome,ἐμῷ κεχαρισμένε θυμῷ Il.5.243
, 826, etc.; κεχαρισμένα δῶρα θεοῖσι δίδωσι, 20.298, cf. Od.16.184, 19.397; κεχαρισμένα θεῖναί τινι to do things pleasing to one, Il.24.661;ἀνὴρ κεχαρισμένα εἰδώς Od.8.584
;θεοις κεχαρισμένα ποιεῖν Lys.6.33
; κεχ. τοῖς θεοῖς λέγειν τε καὶ πράττειν, Pl.Euthphr. 14b, cf. Phdr. 273e; , cf. Hdt.1.87, 3.119, X.Mem. 1.2.10, etc.;κεχαρισμένα θύρσῳ E.HF 892
(lyr.); (lyr.);πᾶσιν κεχαρισμένος Pl.Sph. 218a
;λόγος κεχ. D.14.1
;σιτίον ἢ ποτόν X.Mem.2.1.24
;ἐν τοῖς μὴ κεχαρισμένοις.. πρὸς τὴν αἴσθησιν Arist.PA 645a7
; cf. κεχαρισμένως.3 later, [comp] Comp.κεχαρισμενώτερος Ael.NA12.7
; [comp] Sup.- ώτατος Alciphr. 3.65
.—Rare in Trag., but freq. in [dialect] Att. Prose.
См. также в других словарях:
επίσχεση — η (Α ἐπίσχεσις) [επέχω] 1. παρεμπόδιση, σταμάτημα, συγκράτηση («ἐπίσχεσις γενέσεώς ἐστι», Πλάτ.) 2. ιατρ. έλλειψη ή κατάπαυση φυσιολογικής ρύσεως («επίσχεση τών ούρων») νεοελλ. 1. (νομ.) α) η συνέχιση τής φυλακίσεως τού οφειλέτη και μετά την… … Dictionary of Greek